2. rész: A MI által alkalmazott taktikák és ellenszerük

1. A MI soha nem koncentrálja erőforrásait csak hajó, csak tank, vagy csak épület fejlesztésre. Amint a populáció lehetővé teszi felépít egy kutató labort, felváltva űrhajó-, tank- és épületlabort. Ebből következően mindaddig lassan növekszik a különböző típusú kutatólaborok száma, amíg a MI által irányított egyik faj el nem foglalja egy másik faj birodalmát. A MI-nak ezt a tulajdonságát kell kihasználnunk úgy, hogy mi viszont célirányosan csak űrhajólaborokat építünk. Ezáltal elérhetjük, hogy az űrhajók terén gyorsabban fejlődjünk közvetlen szomszédunknál. Igaz, hogy az épületek és a tankok terén el fogunk maradni, de mint tudjuk, a játék az űrben dől el. Ha sikerül elérnünk, hogy paralizálós, ECM-es korvettjeink legyenek, miközben szomszédunk még csak rombolóknál, nehéz rombolóknál tart, akkor nyert ügyünk van. Flottáját akkor is veszteség nélkül győzhetjük le, ha tűzerőben egyébként fölényben van.

2. A MI soha nem kapcsolja ki a használaton kívüli épületeket, nem is épít úgy épületet, hogy annak aktív állapotához nincs elegendő lakosság az adott bolygón. Mi viszont megtehetjük ezt. Ha egy bolygó lakossága pl. 3 db kutatólabort képes működtetni, akkor a MI annyit is fog felépíteni. Hogy az a három milyen lesz, az attól is függ, hogy más bolygóin éppen milyen laborokat épített. A MI-nak tehát 3 űrhajó-, 3 tank- és 3 épületlabor felépítéséhez, 3 ekkora bolygóra van szüksége. Mi viszont megtehetjük, hogy egyetlen ekkora bolygón húzzuk fel a 3x3 kutatólabort, melyek közül mindig az a 3 lesz aktív, amelyikre szükségünk van, a többi hat meg kikapcsolva. Ez kevesebb bolygóval is nagyobb fejlesztési kapacitást jelent.

3. A MI által vezérelt flották mindaddig békén hagyják az ellenséges flottákat, amíg azok nem lassabbak náluk ÉS van ismert foglalható bolygó. Ez kulcsfontosságú mozzanat, ugyanis ennek kihasználásával egy olyan birodalmat is legyőzhetünk, amelyik olyan erős flottával rendelkezik, melyet semmilyen ismert taktikával nem vagyunk képesek megsemmisíteni.

Ilyenkor a következő a teendő: flottánkból leválasztunk egy hajót egyetlen tankkal és az ellenség főflottája nyomába eredünk. Amikor elfoglal egy bolygót, azonnal visszafoglaljuk. Ha elkezdett valamit építeni rajta (erőd, űrvédelmi ágyú, űrhajógyár, tankgyár), azt leromboljuk, majd követjük az ellenség főflottáját a következő elfoglalt bolygót visszafoglalni. Leggyakrabban kialakul két közeli bolygó oda-vissza foglalása, melynek során a következőkre kell odafigyelni:

a) biztosítsuk azt, hogy egy pillanatra se váljunk lassabbá, mint az ellenség flottája. Ha pl. 14-es sebességgel nehéz korvettel folytatjuk ezt a csiki-csukit, akkor ügyeljünk arra, hogy mire az ellenség legyárt annyi cirkálót, nehéz cirkálót és csatahajót, hogy (nehéz) korvettjei már azokhoz képest nem jelentenek számottevő tűzerőt, akkor egyik pillanatról a másikra el fogja adni a (nehéz) korvetteket és flottája sebessége 16-ra fog nőni. Szóval mikor erre sor kerül, mi már rendelkezzünk legalább MK5-ös hajtóművel felszerelt cirkálóval. Ellenkező esetben azt fogjuk tapasztalni, hogy a bolygó helyett az ellenség a mi visszafoglaló hajónkat fogja kinyírni, majd lerohanja a főflottánkat is.

b) Időközönként ellenőrizzük le a visszafoglalt bolygót, hogy nem épül-e rajta erőd vagy űrvédelmi ágyú, mert ezeket még feltétlenül az előtt kell lebontanunk, hogy felépültek volna, mert egyetlen tankunkkal csak védtelen bolygót tudunk visszafoglalni.

Miközben ez a csiki-csuki folytatódik, a főflottánkkal módszeresen menjünk végig a birodalmán és sorra foglaljuk el a bolygóit. Minden elfoglalt bolygóról bontsuk le az űrhajó- és tankgyárakat és árukat fordítsuk saját fejlődésünk és flottánk duzzasztásának finanszírozására. Ha ezt módszeresen végrehajtjuk, akkor a végén a teljes birodalma a miénk lesz. Mivel nem lesz már más bolygója, mint amit éppen visszafoglalt, gyártani sem fog tudni, miközben mi megszereztük az ő teljes gazdasági potenciálját és megfelelő gyártó bolygó birtokában onthatjuk a korszerű hajókat, míg csak el nem érjük azt az űrerőt, melynek birtokában már megsemmisíthetjük a korábban elpusztíthatatlannak hitt ellenséges flottát.

4. A MI soha nem osztja két vagy több felé a főflottát. Ellenkezőleg, minden legyártott hajó a főflottába igyekszik. Ezt kihasználhatjuk. Ha vagyunk már annyira fejlettek, hogy egy az egyben kinyírjuk a hajóit, csak a hatalmas létszám miatt a főflottával nem bírunk el, akkor a csiki-csuki időszaka alatt állomásoztathatunk egy hajót a csiki-csuki közelében, mellyel egyenként kiiktathatjuk a főflottába tartó hajóit. Ezzel már abban a fázisban megakaszthatjuk a főflottája hízását, amikor a birodalmát még nem vesztette el és rendelkezik gyártási kapacitással.

5. A MI bolygófoglalásnál előnyben részesíti azokat a bolygókat, melyek gyártási kapacitással rendelkeznek. Ez néha olyan méretet ölt, hogy az ellenséges flotta képes védtelen bolygók mellett elhúzni foglalás nélkül, csakhogy mielőbb elfoglalhassa a gyártási kapacitással rendelkező bolygót. Ezt kihasználhatjuk arra, hogyha épp a térkép túlsó felén bukkan fel egy árva ellenséges hajó egy szem tankkal, hogy foglalja a védtelen bolygóinkat, akkor az aktuális foglalásunkról nem irtjuk le azonnal az űrhajó- meg tankgyárakat, hanem ideiglenesen fenn hagyjuk. Ha szerencsénk van, akkor az ellenség vérszemet kap és ahelyett, hogy tucatnyi bolygót is elfoglalna, mire odaérünk, megindul a zsákmányra, mi meg félúton kinyírhatjuk anélkül, hogy komolyabb gondot okozott volna. A módszer arra is jó lehet, ha csiki-csuki során az ellenség főflottáját szeretnénk elcsalni egy számunkra kényes hely közeléből.

6. Ha egy fajjal háborúban vagyunk és tűzszünetet vagy békeszerződést kínál, amit éppen nem akarunk elfogadni, mert jól állunk a háborúban, ne utasítsuk el azonnal a felajánlást, hanem ne vegyünk róla tudomást. A MI nem fogja visszavonni a kezdeményezést mindaddig, amíg azt el nem fogadják vagy el nem utasítják. Ezzel biztosítunk magunknak egy kiugrási lehetőséget bármikor, ha a helyzet rosszra fordulna pl. azért mert újabb faj üzent hadat és nem jönne jól a kétfrontos háború.

7. Más fajok háborúiban vesztésre álló, nálunk gyengébb fajokkal kössünk meg nem támadási szerződést, ha feltételezzük, hogy olyan technológiával vagy információval rendelkezik, amire nekünk szükségünk van. Meg nem támadási szerződést csak olyan fajok fognak aláírni, melyek gyengébbek nálunk. Ha sikerült ilyen szerződést kötnünk, akkor cserélhetünk technológiát vagy 10.000 creditért megvásárolhatjuk. Csere esetén ügyeljünk arra, hogy csak olyan technológiát kínáljunk fel, mellyel nem erősítjük az adott fajt (pl. kitörésgátló, vagy Shinariknak torpedó, amit úgy sem fognak használni). Ha pl. célirányosan fejlesztettük az űrtechnikánkat és emiatt elmaradtunk a tankok fejlesztésével, akkor egy ilyen egyezmény kitűnő alkalom lehet a lemaradás azonnali és olcsó behozására vagy csökkentésére, illetve hozzájuthatunk így olyan technológiákhoz, melyet fajunk nem fejleszthet. Feltéve persze, hogy a partner faj már kifejlesztette ezeket.

8. Tippek kémkedéshez.

Lásd: 7. rész: Kémkedés

9. A mentés képernyőn az űr- és földi csatákat három féle képpen szabályozhatjuk. Lerohanás, szimulálás, ill. ezek kikapcsolása. Ezeket bátran változtatgassuk a játék során aszerint, hogy mikor melyik a kedvezőbb számunkra. Pl. lehetséges, hogy lerohanáson hagyva az ellenség automatikusan elfoglalja a bolygónkat, míg kikapcsolva kiderül, hogy tankjai minőségben elmaradnak a mieinktől és megfelelő taktikával megvédhetjük a bolygót, vagy tankjai többségén olyan fegyverzet van, mely a csatát lejátszva ártalmatlan az erődök ellen, lerohanás módban azonban ezt a program nem veszi figyelembe, hanem összeveti a felek össz ÉP-ját az össz tűzerővel és elvégzi a matekot.

10. Spórolás játékmentéssel. Ha pénzszűkében szenvedünk (azaz a végjátékot leszámítva, mindig), ne költsünk pénzt ellenséges vagy kolonizálandó bolygókon (kém)műholdak elhelyezésére. Ehelyett mentsünk, majd helyezzük el a (kém)műholdat. Ha nincs rá pénzünk, nyugodtan adjunk el egy hajót. Miután megkaptuk a kívánt információt, töltsük vissza a játékállást.