3. rész: Űrharc taktikák

Az űrharcnak alapvetően két fajtája van:

a) a hirigelés, amikor a felek közvetlen kontaktusban felállnak egymással szemben és addig csépelik egymást, míg valamelyik alulmarad. Ilyenkor a lézereké, ágyúké és pajzsoké a főszerep. Ilyen csatába csak akkor menjünk bele, ha elég erősek vagyunk hozzá, hogy jelentős veszteségek nélkül éljük túl azt. Hirigelésnél fontos, hogy több hajónk össztüzével osszuk az ellenség egy hajóját. Hirigelésnél is hasznos lehet az egy pontba való hátrálás. Különösen olyankor, ha egyenlő erők állnak szemben egymással. Ezzel ugyanis elérjük, hogy az ellenséges flotta elindul utánunk, méghozzá nem frontvonalban, hanem oszlop formációt felvéve. Ha mi eközben egy csoportba tömörülve maradunk, akkor elérhetjük, hogy az ellenség hajóinak egy részét össztűzzel leszedjük, mire a flottája gerince megérkezik. Érdemes megvizsgálni, hogy az ellenség melyik hajója melyik hajónkat támadja. Ha az egyik hajónk ÉP-ja vége felé jár, érdemes hátrébb vinni. Erre ugyanis az őt támadó hajók megindulnak előre és egészségesebb hajóinkkal össztűzzel leszedhetjük őket. Így az egyenlő erők küzdelmét egyenlőtlen erők küzdelmévé változtathatjuk és minimális veszteséggel is győzelmet arathatunk.

b) távolsági harc, amikor a felek az ágyúk és lézerek hatótávolságán kívülről osztják egymást. Ehhez távolsági fegyverek kellenek. Ezek a:

- torpedók

- paralizáló

- hajómanipuláló

- antianyagsugár

- hamvasztósugár

Az optimális helyzet az, amikor mi rendelkezünk távolsági fegyverekkel, az ellenség meg nem, vagy ha igen, akkor mi meg rendelkezünk védelemmel az ő távolsági fegyverével szemben.

Amit tudni kell: a MI mindig hirigelésre törekszik. Akkor is, ha rendelkezik távolsági fegyverekkel. Használja a távolsági fegyverét távolról, de hajói nem hátrálnak, hanem mindig az ellenséges hajók felé haladnak. Ezt a javunkra fordíthatjuk.

A távolsági fegyverek használatát megkönnyíti, hogy míg a MI által irányított flotta hadrendje állandó, addig a saját hadrendünket a körülmények alapján szabadon választjuk meg. Ha szükséges, az ellenséges hajókhoz közel elhelyezkedve indíthatjuk, ha inkább az a kifizetődő, akkor távolról kezdhetjük a csatát. E szabadság gyakorlásának egyetlen feltétele, hogy legalább hat hajóval vegyünk részt a csatában.

A távolsági fegyverek használata úgy történik, hogy elkezdünk hátrálni az ellenséges flottától, igyekezve kívül maradni ágyúi és lézerei hatótávolságán. Közben pusztítjuk az ellenséges hajókat a távolsági fegyvereinkkel. Mivel a harctér korlátozott, nem hátrálhatunk a végtelenségig, ezért körbe kell haladnunk. Természetesen semmi nem zárja ki, hogy távolsági fegyvereinket közelharcban is használjuk.

Védelem a távolsági fegyverek ellen. Minden távolsági fegyvernek megvan a semlegesítője. Ez torpedók esetén az ECM és fejlesztett ECM, a többinél pedig a fegyverzavaró. Csatahajóra mindkettő felrakható egyidejűleg, a többi hajóra nehéz korvettől kezdődően vagy az egyik vagy a másik. Korvettre csak ECM tehető. Fegyverzavarónál lényeges, hogy csak bizonyos távolságon belül fejti ki hatását. Amennyiben az ellenséges hajó a hatótávolságán kívülre kerül, újra használhatja távolsági fegyverét. Fontos, hogy az ECM és a fegyverzavaró ugyanannyiba kerül, ezért ingyen cserélgethetjük a hajóinkon. Ha pl. kétfrontos háborút vívunk a Shinarikkal és a Kra'henek-el, megtehetjük, hogy a Kra'hen-ek elleni csatára ECM-el látjuk el a hajóinkat, hogy védekezzünk a torpedóik ellen, majd egy perccel később a Shinarik ellen már fegyverzavaró kerül az ECM-ek helyébe, hogy semlegesítsük a paralizálóikat meg a hajómanipulálókat.

Fontos taktikai elem lehet a csatából való visszavonulás. Fő szabályként ilyenkor a program elvesz néhány hajónkat, mondván, hogy a visszavonulás hevében meteornak vagy egymásnak ütköztek, de érdemes megfigyelni, hogy amennyiben csak két hajóval veszünk részt a csatában, úgy gyakran meghagyja mindkét hajónkat. Ezt a körülményt a játékmentéssel kombinálva nagyszerűen felhasználhatjuk erősebb flották megsemmisítésére. Az eljárás ilyenkor a következő. Csata előtt mentsünk. Ha az ellenség túl erős, de mi sem vagyunk már olyanok, mint a harmat, van néhány magas ÉP-al és antianyagsugárral/hamvasztósugárral/hajómanipulálóval bíró hajónk, akkor kettőt válasszunk le a főflottánkról és küldjük őket csatába. Ne feledjük el ilyenkor a lerohanás és szimuláció módot kikapcsolni a Beállítások/Játék lapon. Ha az ellenség rendelkezik spéci fegyverrel, akkor fegyverzavaróval menjünk olyan közel, hogy ne tudja őket használni, de kívül maradjunk az ágyúk és lézerek hatósugarán. Saját spéci fegyvereinkkel semmisítsünk meg annyi ellenséges hajót, amennyit tudunk, majd vonuljunk vissza. A visszavonulást lehetőleg ne hagyjuk akkorra, mikor már rommá lőtték a hajóinkat, mert akkor nagyobb eséllyel veszi el őket a program. Ha sikerült úgy visszavonulni, hogy mindkét hajónk megmaradt, akkor újabb mentés, majd újabb támadás következik. Ezzel a taktikával két hajóval veszteség nélkül megsemmisíthetünk akkora ellenséges flottát, amit a teljes flottánkkal csak jelentős veszteségek árán lennénk képesek.

Az alábbi két videón ugyanazt a csatát láthatjuk ugyanazon felek között. A különbség az alkalmazott taktikánkban és persze az eredményben van. A csata tűzerőt tekintve hatszoros fölényben lévő ellenség ellen zajlik (4k vs. 26k), de az ellenség ÉP-t tekintve is háromszoros fölényben van (54 db kinetikus pajzzsal ellátott nehéz korvett + 3 db romboló összesített ÉP-ja: 2838, míg a mi két csatahajónk összesített ÉP-ja 880, és akkor az ellenség 868 vadászát még nem is vettük figyelembe). A mezei matek az ellenség oldalán van. Ezt a csatát csak úgy lehet megnyerni, ha mind a lerohanás, mind a szimuláció módot kikapcsoljuk és saját kezünkbe vesszük az irányítást. Lássuk először a csatát hirigeléssel:

És most nézzük meg ugyanezt hátrálva, távolsági fegyvereinkre támaszkodva: